Totalizatőr – fogalom és működés
A totalizatőr olyan fogadási forma, amelyben a fogadók tétjei egy közös alapba kerülnek, és ennek az összegnek a játéktervben rögzített hányadát osztja szét a szervező a nyertesek között. Az 1991. évi XXXIV. törvény (Szjtv.) és a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága (SZTFH) ezt totalizatőri rendszerű fogadásnak nevezi. A lényeg a sorrendben rejlik: a nyeremény összege csak a fogadás lezárása és az eredmény megállapítása után számolható ki, ezért a fogadás pillanatában senki sem ismeri a végleges kifizetést.
Hogyan számolják ki a totalizatőri osztalékot
Az SZTFH által közölt meghatározás szerint a tétek összeadódnak, és „ezen összegnek a játéktervben meghatározott hányada az ugyanott meghatározottak szerint kerül nyereményként szétosztásra”. A számítás tehát két lépésből áll, és mindkét lépés paraméterét a hatóság által jóváhagyott játékterv rögzíti, nem a szervező egyedi döntése.
Az első lépés a nyereményalap képzése: az összes befizetett tétből a játékterv szerinti hányad marad a nyertesek számára, a többi a szervezőnél és a közterheknél. A második lépés a felosztás, amelynél a nyereményalapot elosztják a nyertes tétegységek számával, így adódik az egy egységre jutó osztalék.
Osztalék = (összes tét × játéktervi hányad) ÷ nyertes tétegységek száma
A következő számpélda kitalált, kizárólag a képlet szemléltetésére szolgál, és nem egyetlen hazai játék tényleges hányadát sem mutatja. Ha egy fogadási formában összesen 1 000 000 forint tét gyűlik össze, a játékterv 70%-os hányadot ír elő, és a nyertes kimenetelre 2 000 egység szól, akkor egy egység osztaléka 700 000 ÷ 2 000, vagyis 350 forint. Ha ugyanerre a kimenetelre csak 500 egység szólt volna, az osztalék 1 400 forint lenne, bár a tétek összege és a hányad semmit sem változott.
A hányad mértékét az Szjtv. nem egyetlen számmal adja meg; játékonként a jóváhagyott játékterv és a részvételi szabályzat tartalmazza.
Hol jelenik meg a totalizatőr a magyar piacon
A legismertebb hazai példa a Totó, amelyet a Szerencsejáték Zrt. a totalizatőri fogadások között tart nyilván. A játékosvédelmi tájékoztatás szerint a Totó nyereményei attól függnek, hány alapfogadás érkezett az adott fordulóra, halmozódik-e nyeremény az előző fordulóból, és hány nyertes van az egyes nyerőosztályokban. Ez pontosan a totalizatőri logika: a kifizetést a többi fogadó viselkedése alakítja.
A lóversenyfogadásban ugyanez az elv érvényesül. A Kincsem+ eredményközlései például nyerőosztályonként közlik a nyereményhányadot és az osztalékot, ami a lezárt alap felosztását mutatja meg utólag.
Kevésbé ismert, hogy a kifejezés a kártyajátéknál is előfordul.
Az Szjtv. 29/B. § (2) bekezdése szerint kártyateremben „kizárólag totalizatőri, készpénzes és/vagy verseny rendszerben lebonyolított, póker típusú kártyajáték szervezhető”, vagyis itt is a játékosok befizetéseiből képzett alapról van szó, nem a ház elleni játékról. A törvény 2. § (9) bekezdése ezenfelül úgy rendelkezik, hogy a nemzetközi együttműködés keretében szervezett szerencsejátékra – eltérő rendelkezés hiányában – a sorsolásos játékra, illetve a totalizatőri fogadásra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Külföldi engedéllyel működő online szervezőknél a pool alapú fogadások elnevezése és levonási hányada szervezőnként eltér, egységes, hatóság által közzétett adat erről nincs.
Totalizatőr és bukméker: a gyakori összetévesztés
A totalizatőrt leggyakrabban a bukmékeri rendszerű fogadással keverik össze, pedig a két forma a kockázat helyén különbözik. Bukmékeri rendszerben a szervező a fogadási ajánlatában nyereményszorzó alapján ajánl fel pénzösszeget, és azt nyerés esetén a megállapodás szerint fizeti ki, tehát a szorzó a fogadás megkötésekor rögzül.
Totalizatőrnél a fogadáskor kijelzett érték legfeljebb tájékoztató jellegű, mert a végleges osztalék a lezáráskor kialakuló alaptól és a nyertesek számától függ. A bukmékernél a szervező akkor veszít, ha a nyertes fogadások a vártnál többe kerülnek, a totalizatőri szervező bevétele viszont a játékterv szerinti levonásból származik, függetlenül attól, melyik kimenetel győz.
A különbség a jogosultak körében is megjelenik.
Az SZTFH tájékoztatása szerint lóversenyfogadás kivételével totalizatőri rendszerű fogadást kizárólag az az állami játékszervező szervezhet, amely legalább 1 milliárd forint alap- vagy törzstőkével rendelkezik, és a fogadás szervezését megelőzően legalább öt évig az Szjtv. hatálya alá tartozó szerencsejáték szervezésével foglalkozott. Bukmékeri fogadásnál ugyanez a tőke- és gyakorlati követelmény áll fenn, de ott koncessziós pályázat útján más szervező is jogosultságot szerezhet, lóversenyfogadásnál pedig a tőkekövetelmény 100 millió forint. A hatósági díj alapja is eltér: totalizatőri fogadás engedélyezésekor a költségvetésben meghatározott nyereményalap 0,5 ezreléke, legfeljebb 10 millió forint, bukmékeri fogadásnál a tervezett tiszta játékbevétel 2 ezreléke, legfeljebb 1 millió forint.
